giccs és kultusz

Leporoltam egy régi filmtekercset. Vizsgafilm, anno 1999.
http://videa.hu/videok/film-animacio/giccs-es-kultusz-WzJT6cGbT7Io54Qq?play=1

valentine's day

Csak a poén kedvéért, Valentin napozzunk egy kicsit.

Még a Nagyok is előszeretettel használták a Piros Szívet.

Íme, a dán Verner Panton Heart Chair-je, 1959-ből:

szemle.film.köntörfalak.

Van az a film, ami első perctől a székhez ragaszt. Aminek már az első jelenete olyan vibráló, hogy nincs mese, kiszakít a moziteremből. Hogy érzed, fődíjas filmet nézel... Hogy látod, itt nagy színészi alakítások várnak rád. "Szerintem haladunk. Jók vagyunk. Vagy nem? Nem..? Nem..." - mondja Elek Feri. Az egész film benne van ezekben a szavakban és az arckifejezésében. Tompos Kátyáról pedig mostanában az egész ország csodákat zeng, egy kisebb szerepe alapján. Ami persze főszerepet követelt neki. Dyga Zsombor nagyon jó érzékkel választotta őt, kiszolgálva és óriási élményben részesítve minket nézőket. (Ráadásul Kátya az a nő, akibe fenntartások nélkül bele lehet szeretni.) Szóval Kátyától azt kaptuk, amit vártunk: ennél hitelesebb és természetesebb egy színész nem lehet - már az első jelenetben.

Partnerként pedig megkapta azt az Elek Ferit, akit a rendezőknek sikerült beszorítaniuk a szerencsétlen, lúzer, szánnivaló, túlsúlyos, csúnya pasi szerepébe. És Dyga Zsombor meglépte azt, amiért én régóta könyörgök a rendezőknek, legyenek bátrak, és foglalkozzanak a színészválogatással. Aztán majd a színésszel való törődéssel, ergó színészvezetéssel is. Bár ezúttal a rendező Eleket nem castingolta, ugyanis nyilván olyan jó szemmel nézte őt, hogy ihletet kapott (persze volt alkalma, korábban több filmjében - igaz ő is lúzerként - szerepeltette.) Ihletett kapott, és ezt a szerepet rá írta. De persze ez egy dolog, mert el is kell tudni játszani azt. Zsombor nem csinál az Elek Feri alakította Zoliból szuperhőst, szerény és szolíd, kicsit esetlen marad most is, de van, amiben felül tud kerekedni, menőbb tud lenni, mint a híres és trendi "ellenfele". De a legfontosabb, hogy komoly dolgokat vállal fel, bátor, erős és őszinte. 

Brékingnyúz: most jövök a díjkiosztóról, Elek Feri lett a legjobb férfi színész. És ugyanazt köszönte meg Zsombornak, amit én is leírtam fentebb, végre kihasználta egy színész rejtett erényeit.

Brékingnyúz 2.: Zsombor lett a legjobb rendező (mondjuk megosztva, de az valami félreértés lehet, és erről majd később írok is.) Azért ő lett az, és azért tudtuk ezt is előre, mert egyedül megírt egy forgatókönyvet, minden percét pontosan érezte előre, ő maga volt Eszti, Zoli, Gábor. Belefeszítette magát egy kiélezett helyzetbe, döbbenetesen hiteles dialógokkal kikövezve az utat, amin végigment, majd mikor rendezésre került sor, végigküldte a színészeit ezen az ösvényen, minden porcikáját érezve a sztorinak. És a három színész már nem színész többé, nem egy filmben játszanak, hanem egymással játszanak, őrlődve, tépelődve, egymás mellett, egymás ellen, hárman.

Összeadva, ez a film négyük filmje, mert ne felejtkezzünk meg Rába Rolandról se, aki könnyedén siklott bele a Kátya és Feri között zajló fura, de lebilincselő kettősbe, lett szerves része a történetnek, és lett Elek Feri ellentét párja, mint jin és jang.

Érdekes megfigyelni a történet szerkezetét. Elindul egy nagyos erős történet Eszti és Zoli között, látjuk, hogy alapvetően nem fog működni közöttük, de a feszültség érezhető, van közös történetük, valami mégis össze kell kapcsolja őket. De lassan kibontakozik Gábor szerepe is, és Eszti egyszer csak egy közvetítővé válik, a harmadik lesz csupán, mert kikristályosodik, ez az éjszaka a két srácé. De túl sok minden történik, a sors túl szövevényesre szőtte ezt a történetet, a lány végül visszajön a képbe, és a film végül Eszti és Zoli egymásra találásával végződik. Kiderül, valóban van közös történetük, "valami" összekapcsolja őket.

De semmi sem az, amire számítanánk.

Ki kell emelni a film látványvilágát, a díszletet (Hujber Balázs). Egy szokatlan és különleges loft lakás lett a helyszíne ennek a feszített éjszakának, olyan díszletként, amit nemigen láttunk még magyar filmben. Bátor, modern, stílusos, és mégis, nem nyomja agyon a színészeket, a történetet. Bár volt néhány olyan erős pillanata filmnek, amikor szinte mindegy lett volna hol játszódik. Mégis, összeségében, ez lett, lesz a védjegye, a sajátossága a Köntörfalaknak. Vizuális műfaj révén, kell is lennie ilyennek, hogy messziről, egy villanásnyi képből be tudjuk azonosítani. Ehhez a díszlethez persze partnerként kellett egy operatőr (Marosi Gábor), aki a világítással és a változatos kameramozgásokkal erősített rá az egyes jelenetek súlyára, jelentésére.

Említsük meg Dyga Zsombor szintén állandó munkatársait, a The Uptown Felaz-t, akik anno már a Tesónak és a Készcirkusznak is kiváló zenét komponáltak.

És végül még egy apró öröm: a közönség szintén ezt a filmet szerette a legjobban. Elismerés a közönségnek, hogy ennyire értékelni tudott egy kamaradrámát.

szemle.film.szélcsend.

Egy újabb kamaradráma. Azért írok róla második helyen, mert én nagyon szerettem ezt a filmet. Valószínűleg egyedül vagyok az országban, de legalábbis a szakmában. Nem találkoztam élő emberrel, aki emlegette volna egyáltalán, és a díjkiosztón is mélyen hallgattak róla. Találtam rá egy magyarázatot. Általános felháborodást keltett, hogy Sas Tamásnak két filmje is versenyben volt. Mindemellett, évente 2-3 filmmel simán ki tud jönni. Miközben sok nagy és jó rendező hallgat valahol, és álmodozik a filmkészítésről. Alap felállásban nem rossz, ha egy rendezőnek lehetősége van közönségfilmet csinálni, megél belőle, közben leforgatja kis kedvencét. Szívünk szerelme, John Cassavetes is így élt: színészként pénzt keresett, majd abból megcsinálta rendezői vízióit. De sajnos, valóban, ez a mai magyar filmkészítési lehetőségek közepette enyhén szólva túlzás. Röviden: a szakma bosszúból hallgat erről a filmről. Egy kritikába futottam bele, az viszont nem egyszerűen lehúzta, vagy sok hibát talált benne, hanem egyenesen elküldte a filmet a jó büdösbe. Nagyon visszataszító módon és átlátszóan elfogultan, utálattal övezve íródott. Az elképzelhető, és elfogadom (ha valaki meg akar erről győzni), hogy ezért vagy azért nem lett jó film, itt és itt lett elrontva. De a Szélcsendet nem nevezném rossz filmnek.

Nos, én azt ajánlom, a vázolt körülményeket felejtsük el, és nézzük, miért is érdemes beszélni erről a filmről!

Először is a díszlet. Ami nincs. Más filmek mellett, például a Köntörfalak kapcsán is fontos tényezőként emlegettem a díszletet (úgy is, mint talán egyszer majd díszlettel foglalkozó ember). Jelen esetben viszont nincs semmi más, csak egy hajó hófehér fedélzete, és néha a Balaton vize. Ahol is lenyűgözően működik három nő drámája. Persze Sas Tamásról a Presszó óta tudjuk, hogy fantasztikusan tudja használni a szűk tereket, és operatőrként mennyire vissza tudja fogni a kameráját. De itt tényleg nem volt, nem lehetett megtervezett háttér se, csak a három nő arca. És persze a szűk kis hajó néhány négyzetmétere a totálokhoz.

Az elején kicsit szokni kellett az arcokat, a karaktereket. Leginkább Kováts Adélt. Nem azért, mert rosszul játszott volna, csak elsőre nem volt szimpatikus, és nem nézett ki jól. Fakó volt, mint akivel sminkes és fodrász nem foglalkozott a felvétel előtt. Kicsit erősített ezen, hogy a hugát játszó Pálmai Anna kreol bőrű, Kovács Patrícia pedig egyszerűen szép. Aztán egyszer csak beindult a történet, és már egyáltalán nem lógott ki a sorból Kováts Adél se, a karakter megtalálta a helyét. Poén lelövése nélkül, drámai és kemény alakítás volt. Patrícia szerepe volt a legkönnyebb, a történetben eleve vendég a hajón (vagy mégsem..?), és nem is megy keresztül a karaktere nagy változásokon. De helye van ott, és jó választás volt, hihető és hiteles karakter. A nagy meglepetés és a legnagyobb élvezet viszont Pálmai Anna játéka. Az én díjkiosztómon díjat kapott. Rendezők, figyelem, osszatok szerepet erre a lányra!

A történet maga kellően izgalmas és fordulatos, egy pszichodráma, már-már pszichothriller, de nem elcsépelt vagy túlzó, nagyon is valósághű. Jó ritmusban van felépítve, természetesen az elején baromira nem tudni mi lesz ebből, miért vannak ezek nők a hajón, és a ki-kicsoda se szájbarágósan, hanem kezdeti feszültséget teremtve derül ki. Aki szereti a feszültséget és szeret nyomozni a film alatt, ne hagyja ki az eleje főcímet, mert van egy kép, ami aztán a film alatt végig gondolkodásra, tippelgetésre késztet. Már ezzel is feszültséget növelve. De ne keseredjen el, aki nem veszi észre ezt az összefüggést, mert a fő feszültségforrások bizony szépen fel vannak építve, lesz ami hasson rá a film folyamán.

(Egész bezsongtam, ahogy felidéztem újból a filmet - meg kell nézni megint..!)

Ezúton kérem, kedves blog olvasóim, ha láttátok ezt a filmet, írjátok meg a véleményeteket! 

élni és élni hagyni

 










HAMMOCK

// design: Koichi Futatsumata // material: rattan, glass, stainless steel // size: W.1550 x D.850 x H.400mm // manufacturer: E&Y (Japan) // release: spring, 2010 //

townhouse

Igencsak fáj, mikor szeretett Budapestemen újabb és újabb modern épületek, üvegpaloták, jellegtelen lakóépületek, lakótelepek lakóparkok nőnek ki a földből. Szentségtörésnek érzem, ahogy a régi, klasszikus, szép (vagy valaha szép) házaink közé beékelődnek ezek az új épületek – hiszek az egységes városképben. De legalábbis a tudatosságban, ha már modernizálunk. 
És íme egy példa: van, ahol harmóniában él együtt a helyes kis óváros ódon házikóval ez az icipici, végtelen egyszerű, minimál lakóház. 

Engem lenyűgöz!

 Kívül és belül...

És a hálószobában - na ki ismeri meg? 
Arne Jacobsen Swan Chair-je...

  / project: townhouse /
/ location: landskrona, sweden /

/ architect: elding oscarson / gross floor area: 125sqm /

/ construction cost: 280,000 euro / completion: 2009 /

/ photographer: ake e:son lindman /

normann copenhagen

Normann Copenhagen egy trendi dán designer csoport, világszerte elismertek. 
Lakberendezési és háztartási cikkeket terveznek, praktikus, használható cuccok őrületes fantáziával megkreálva. 
A Design Héten az Innoshop-ban volt látható és megvásárolható (elérhető áron) több termékük.

Ülőke, szék, többrekeszes váza, "növényi szárakból" összerakott váza, talp nélküli pohár, fura formájú illegő-billegő só-bors szóró, gumírozott kulcstartó, névjegykártyatartó, papírpénztartó, összecsukható tölcsér, és még annyi minden...

És a lámpáik...ezek a fotók magukért beszélnek - nem lehet olyan perspektívát találni, ahonnan ne volna érdemes nézni őket.

kis időutazás

Még a Design Héten készítettem ezeket a fotókat a Möbelkunst-ban. Eszméletlen bútorok és lámpák, és megvásárolhatóak...!

Az az átlátszó tetejű fél tojás egy kazettás magnó... Fölötte egy egész szekrénynyi lemezjátszó beépített hangfalakkal. Középen egy Poul Henningsen-féle lámpa. Jobb szélen pedig az a hajlékony műanyaglapokból készült lámpa sorozat, amit mai napig használ a Normann Copenhagen vagy az Ikea...