enteriőrök

Amerikában jártam, mesterségem címere...

Kalandozzunk el kicsit a skandináv design-tól: tengerentúlon, az Egyesült Államokban élt egy házaspár, akik egyedülálló, korszakalkotó életművet hagytak maguk után. Olyan státusszimbólummá váltak, hogy az Eames-bútorok a gyűjtők vágyálma lett, egy széket birtokolni tőlük maga az álom…

Charles (1907-1978) és Ray (1912-1988) Eames-ről beszélünk. A világ elsősorban designer-ként, bútortervezőként, építészként ismeri őket, de polihisztorok, zsenik voltak, elképesztő mennyiségű dologgal foglalkoztak. 

Az első nagy sikerek azokkal a bútorokkal, székekkel érkeztek, amelyek kísérleti alapja a rétegelt falemezek több irányba hajló ívelt felületté formálása volt (1945-46). A mai szem számára a furnérlemez magától értetődő alapanyagnak tűnik, de izgalmas megtudni, hogy a háttérben néhány elszánt, és megszállott ember hosszas kísérletezése áll. Eames a saját otthonukban kezdte meg a kísérletezést a falemez hajlítására, és ő maga fejlesztette ki a présgépet is. Ebben az időben Charles díszlettervezőként dolgozott a Metro Goldwin Mayer-nél (filmes mellékszál - nem hagyhatom ki), ahol nyilván speciális igények merültek fel, ezért is kezdhetett bele új anyagok keresésébe. De elsősorban egy európai tervező, a finn Alvar Aalto hatása érte el hozzá, aki szintén a falemezzel elért kísérleteivel és bútoraival érte el sikereit még az 1930-as években. (Következő írásunk róla szól.) 

Egy olcsón előállítható bútorokra meghirdetett pályázatra készültek az újszerű, öntött üvegszálas széksorozat tervei, mely elsők között volt a tömeggyártásra szánt ülőbútorok között. A különböző széklábakkal variálható univerzális ülés ötlete egyedülálló volt a korban. 

És egy újabb filmes száll: 1956-ban alkotta meg Eames a híres pihenőszéket, a Lounge Chair-t, Billy Wilder filmrendező 50. születésnapjára. 
Bőr + furnérlemez = luxus, elegancia, kényelem. Csak ránézek, és tudom, hogy jól fogom magam érezni benne… nem igaz? 

1958-ben újabb korszakalkotó tervek születtek: a légies megjelenésű Alumínium Székcsoport. 

Építészként is számtalan munkájuk volt. 1949-re készült el az Eero Saarinennel tervezett két ház, a Case Study, amelyből az egyik Eames-ék otthona és egyben stúdiója lett. 

Egyik fő jellemzője bútorainak, hogy önállóan, egyedül a térben elhelyezve, körbejárva azokat, mindenhonnan esztétikai élményt adnak. Elsők között ismerte fel az Eames házaspár a modern építészeti tér hatásait és élményszerűségét, ehhez alakítva saját terveiket is. A házaspár fantasztikusan illet egymáshoz, kiválóan tudtak együtt gondolkodni, azonban egymás kiegészítői is voltak. Charles-t elsősorban a gyártási, technológiai kérdések foglalkoztatták a formatervezésben, Ray-t az esztétikai, formai, térbeli viszonyok érdekelték.

Az organikus bútortervezés úttörői voltak, hatásuk a mai formatervezőkre megkérdőjelezhetetlen. Elsők között bizonyították be a gyakorlatban is, hogyan lehet a modern design-t az életminőség javítására használni, sok emberhez, olcsón eljuttatni.

Egyik nagy rajongójuk, Rolf Fehlbaum, a Vitra cég elnöke volt az, aki által Európa kikerülhetetlenül megismerte őket. A Weil am Rhein-ban található, mára világhírűvé vált Vitra Design Múzeum létrehozásának fő oka annak idején az elnök által összegyűjtött Eames-bútorok elhelyezése volt.

Formatervezői munkásságuk mellett kiállítás tervezéssel, filmezéssel, fotózással is foglalkoztak, a multimédiás bemutatás felfedezői voltak.

photocollage by cinemanna

A Hattyú, a Tojás, és a Hangya

Nos, itt most nem egy népmeséről lesz szó, bár azt mondhatjuk, hogy előbb volt a Tojás, mint a tyúk. 
Mert Arne Jacobsen megalkotta a Tojást, a tyúkot viszont nem. 
Vele egy időben, úgy 1957-58 körül a Hattyút, korábban, 1951-52-ben pedig a Hangyát.

Íme a Swan, az Egg, és az Ant chair. 
Lehet találgatni, melyik melyik!




Érdekes 
filmes 
vonatkozás: 
az Egg chair szerepelt Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjében..!


Székben nagyon erős volt ez az Arne, van itt még néhány variáció az előzőkre. És tessék felfedezni a Sirály és a Csepp székeket. A nem túl fantáziadús 7.sorozat elnevezésű kollekciót elárulom, azok a a fehér székek.
Arne Jacobsen (1902-71) Koppenhágában élt és halt, de világszerte alkotott. Székektől kezdve, világítótesteken át, hamutartókig, evőeszközökig. 

De épületeket is tervezett, mint például a Dán Királyság londoni nagykövetségét (bal felső két kép).
Arne portréja mellett az általa fotózott Bellavista házak láthatók (1930-as évek, Klampenborg), alul pedig a Town Hall (Aarhus) csodás belsői.

Nagyon nehéz volt válogatni a munkáiból, mert végtelen mennyiségűek, és formásabbnál formásabbak. A legkifejezőbb jellemzést róla idézem: "Jacobsennek a plasztikus és organikus formákat a skandináv design anyag és szerkezet összehangolására törekvő hagyományával ötvöző egyszerű, elegáns és funkcionális tervei lenyűgözően, időtlenül szépek."

a hímes tojás nyomában

Húsvét napján nem hagyhatjuk szó nélkül Arne Jacobsen Egg Chair-jét. 1957-ben ötölte ki Koppenhágában ezt a klassz formát, azóta pedig sorra ihleti meg a tervezőket, akik újabb és újabb ruhába öltöztetik Arne foteljét.

A kor egyik legnagyobb hatású tervezője, designere volt (még fogunk róla részletesebben írni), olyannyira, hogy Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia (1968) című filmjében az Egg Chair mellett több másik általa tervezett tárgy is szerepelt.

Végül egy kis „tojásfestés”! Válaszd ki milyen színű Egg Chair–t szeretnél magadnak:

http://site.inmod.com/arne-jacobsen/arne-jacobsen-egg-chair.html

enteriőrök