EUShorts 2

A Temegén nevű blokkban Dániával kezdtünk: Kétségek árnyékában című 19 perces film Esben Tonnesen rendezésében. Egy nagyon szép lány és nagyon helyes fiú a főszereplő, édesen alakul a második randijuk, minden olyan szép. Azonban az első éjszakájuk után a lányt kétségek kezdik gyötörni, vajon ez a fiú a megfelelő-e. Az igazán igényesen feldolgozott film viszont ezen a ponton átbillen röhejbe és közhelybe. A lány kétségei szürreális formában jelennek meg, de bizony nem meggyőzően. Na innentől kezdve nem tudtam komolyan venni a filmet, és vártam a végét. Az se lett jobb, nem tudtam értelmezni a végét. Kár érte. 

De szerencsére jött Karen és John az Egyesült Királyságból, méghozzá animációs formában. Apró, és fantasztikusan kifejező emberi gesztusokkal ruházza fel a rendező, Matthew Walker Karent, a pingvint, és John a jegesmedvét. Most erősen képzeljük magunk elé őket. Egy pici pingvint és egy óriási jegesmedvét. Mert bizony ők egy pár. John éppen bocsánatot jött kérni Karentől, ennek keretén belül gyömbéres sütit majszolva és apró csészéből teát kortyolgatva próbálja kiengesztelni szerelmét a kanapén ülve. Hogy Karen nem is olyan rossz úszó... és Karennek nem is szükséges hogy levadásszon egy bálnát. Hogy mennyire szereti, mikor Karen pici halakat halászik... És mi a vége? Hát persze, hogy hepiend: Karen enged, de óvatos, egyelőre csak a moziba kísérheti el őt John! Az okos nő..! Mondanom sem kell, tömény ötperces kacagás. Imádnivaló.

És újból Dánia, ezúttal szerencsére pozitív eredménnyel: 1 fiú – 1 lány című filmben a forgatókönyvíró srác megjelenik a producer csajnál, hogy végre van könyv! Na persze a fejében. A filmjének műfaja: a műfajok keverése. Ezek peregnek le egymás után kettejük szeme előtt, úgy, hogy a kis epizódokban a srác és a csaj játssza el a szerepeket. Dán dogma stílus, amerikai akciófilm, skandináv népi sorozat, francia művészfilm, német erotikus film, európai szerelmi cívódós film, és legvégül hollywoodi romkom. Film és valóság összekeveredik, nemcsak a képzeletbeli film szereplői, hanem írónk és producerünk is egymásba gabalyodik. A film erőssége, hogy a műfajokat profi formába mutatja be, kidolgozottan, jellegzetességeik egyből felismerhetőek - és kacagtatóak. Köszi, Soren Frellesen!

EUShorts 1

Imádott műfajom, a rövidfilm megint megjelent Budapesten... Ezúttal EUShorts néven: állítólag Európa legjobb rövidfilmjeit gyűjtötték össze.

Beszéljünk másról elnevezésű blokk:

Elizabeth Marre és Olivier Pont filmjében Manont ismerjük meg. Manon az aszfalton címmel. Merthogy Manont a filmünk elején elüti egy autó. Utolsó perceiben, az aszfalton feküdve, mozdulni már nem bírva átgondolja, hogyan fogják megtalálni hozzátartozóit, barátait. Lejátszódik előtte, melyik barátja hogyan fog reagálni. Visszaemlékezik az utolsó közös pillanatokra. Ám a film azért jó, mert közel sem drámai. Kedves és sokszor vicces. Igazán elgondolkodtató a szituáció maga, de tényleg felszabadultan dolgozza fel, nem a könnyek kicsalogatása a célja. Gábor a film végén megjegyezte, hogy ez több nap alatt forgott, mint az Igazából apa... Annyi sok helyszínen, valóban igényesen forgatták le ezt a 14 percet. Gratuláció az egészért!

Az ír Simon Ellis Puhány címmel nagyon megkapó filmet forgatott egy apáról és kamasz fiáról, illetve a helyi vagány csávók agressziójáról. Véletlenül ugyanazon a napon, külön-külön fiút és apját ugyanaz a banda molesztálja, veri meg. A házukig követve az apát, ott balhézva a fiú tetteket vár az apjától. Az apa felnőttként viselkedve, ám mégis remegve, megfélemlítve, egyre haragosabb fia uszítására megpróbálja lecsitítani a hangulatot, de nem sok sikerrel. Visszafogott, jól nevelt fia megelégeli a helyzetet. Használja a baseball ütőjét. Nagyon pontos társadalmi képet kapunk - nemzettől függetlenül - az agresszióról és a családi viszonyokról. Szép film.

Tea. 2 perc. A rendező szerint két angol hagyományról szól. Az egyik a film címét adja. A másik? Nos, hát ez az önkielégítés. Egy korosodó, de szexi nő piros pongyolában, piros kanapén, teázás közben arról faggat egy fiatal, megszeppent srácot, ő hogyan és mivel csinálja. A poén elérkezik a film végén, kiderül a nő mivel szereti legjobban... Íme a válasz: www.barneycokeliss.com/short_films.html

Nagyon rendben van a filmed, Barney Cokeliss.

Szívdobbanás: "Musical egy emigráns szívtranszplantációért folytatott küzdelméről." - mondja a két svéd rendező. Nos, hát tényleg ennyi a film, se több, se kevesebb. Sajnos tingli-tangli zenére, és ilyen szövegekkel: „Mert te vagy a szerv-szupermen“... És a végén emigráns lány és szerv-szupermen összejönnek. Az állítólag Amerikában sztárnak számító svéd szépfiú, Alexander Skarsgard (igen, ő Stellan fia) nem sokat tett hozzá a filmhez, mint szerv szállító szupermen... Sajnos, nagyon fájt ez a film.

Nagyon érdekes hangulatot teremtett meg a képi világával az Azokon a napokon című filmben Eric Magnusson (Norvégia), jó színekkel és fényekkel. Ehhez egy sejtelmes történet járul, egy kiüresedett házasságot látunk, furcsa szokásokkal. A férj még ágyban fekve is extrudált kenyeret ropogtat. Felesége méla undorral figyeli. De neki másfajta szokása van. Míg férje a wc-n ülve is ropogtat, ő polaroid fényképet készít magáról. Pontosabban a lába közéről. És gyűjti ezeket. A férj meg csak ropogtat... vagy mégsem? Bizony ő is fotózza magát, de előtte felkészíti a lába között fityegőt, hogy látványos legyen... Hát elmebetegek ezek? - merül fel a kérdés. De nem azok: egy véletlen lelepleződés folyományaként a házaspár fotót cserél... Kartonnyi extrudált kenyér kukába kerül, az ágyban pedig már nincs távolság... Azt is mondhatnám, hogy megható kis történet, ahogy ez a két konzervatív ember, visszafogottan ugyan, de végül egymásra talál, sok év házasság után. Ügyes film!

All that cats. Magyar film. Animáció. Lanczinger Mátyás. Macskák. Sokféle karakter, különféle élethelyzetekben. És beatboxolnak. Én szeretem mindkettőt. A macskákat és a beatboxot. Ezért imádtam. De aki nem szereti egyiket sem, annak is ajánlom. Kacagás kacagás hátán.

B u S h o 2.

Az Úton Tel-Aviv felé című izraeli film egy szépen kidolgozott fikciós játékfilm 15 percben. Drámai, mert a jelenkori izraeli konfliktus pontos mintája. Drámai, mert arcunkba döngöli, hogy a hétköznapi embereket milyen közvetlenül érint az ottani feszültség és agresszió. Drámai, mert megtörtént esetet dolgoz fel. Drámai, mert halállal végződik. Nincs több szó, látni kell. A legjobb forgatókönyv díját kapta. Többen fődíjasra tippelték.

Helyette azonban a The ground beneath (Alattunk a föld) című ausztrál 20 perces film kapta az Arany BuSho-t. Mindenképp megérdemelten, mert sokkal mélyebb érzéseket tudott filmre vinni, érzékenyen mutatva be egy kisfiú (nagyszerű alakítás!) hányatott, elhagyatott sorsát, barát keresését, ellenségekkel való megküzdését, önmagára találását. Mindezt egy olyan kidolgozott miliőben, ahol minden egyes berendezési tárgy, vagy ruhadarab gondosan lett válogatva, tudatosan megteremtve a megálmodott, ám visszafogott hangulatot. És mindezt egy olyan képi világ megteremtésével, ami védjegyévé válik a filmnek. Igazi, pontos, klasszikus filmkészítői attitűd, végre, 16 mm-re forgatva. Szerintem a BuSho történetének fődíjasai közül a legfilmesebb  film.

A legjobb ötlet díját egy spanyol film kapta: Victor és a gép. Victor egy kisfiú, aki nagyon ért a gépekhez. Ő a világ működését úgy látja, ahogy a gépek működnek. Ezért elhozza apját a halottasházból - és megszereli... És Apa életre kel, kicsit darabosan és füstölögve, mint a gépek, de él. És Victor megint boldog. Nagyon megható, sajátos hangulatú fekete-fehér film.

A Diákzsűri fődíját egy másik spanyol film kapta, a Képzeletbeli barát. Fernando már felnőtt fiatalember, de még mindig gyerekkori barátjával, Kiloton kapitánnyal, a szuperhőssel "él". Élik hétköznapjaikat, igazi haverok. Ám megjelenik egy régi ismerős, egy lány, aki beköltözik Fernandóhoz. Kiloton kapitány féltékenykedni kezd. Ezért konferenciát szervez a gyerekkori szuperhősök és kedvenc mesefigurák számára, ahol kifejezhetik felháborodásukat, és mellőzöttségükre megoldást találjanak. Móka és kacagás! Szerettük.

És legvégül, de nem utolsó sorban, a borítékolható díj: M. Tóth Géza. A neve mostanra egyenlő egy díjjal. Ezúttal egy különdíjat kapott a Mama című félig fikciós, félig animációs filmje. A fikció benne a szereplő, Török-Illyés Orsi. Az alapötlet József Attila Mama című verse: "Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra..." (itt a háztetőre) "Csak ment és teregetett némán..."  "...A ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba." Hát erről szól. Szavak nélkül. Csak kép és atmoszféra. Kötelező házi feladat.