Amerikában jártam, mesterségem címere...

Kalandozzunk el kicsit a skandináv design-tól: tengerentúlon, az Egyesült Államokban élt egy házaspár, akik egyedülálló, korszakalkotó életművet hagytak maguk után. Olyan státusszimbólummá váltak, hogy az Eames-bútorok a gyűjtők vágyálma lett, egy széket birtokolni tőlük maga az álom…

Charles (1907-1978) és Ray (1912-1988) Eames-ről beszélünk. A világ elsősorban designer-ként, bútortervezőként, építészként ismeri őket, de polihisztorok, zsenik voltak, elképesztő mennyiségű dologgal foglalkoztak. 

Az első nagy sikerek azokkal a bútorokkal, székekkel érkeztek, amelyek kísérleti alapja a rétegelt falemezek több irányba hajló ívelt felületté formálása volt (1945-46). A mai szem számára a furnérlemez magától értetődő alapanyagnak tűnik, de izgalmas megtudni, hogy a háttérben néhány elszánt, és megszállott ember hosszas kísérletezése áll. Eames a saját otthonukban kezdte meg a kísérletezést a falemez hajlítására, és ő maga fejlesztette ki a présgépet is. Ebben az időben Charles díszlettervezőként dolgozott a Metro Goldwin Mayer-nél (filmes mellékszál - nem hagyhatom ki), ahol nyilván speciális igények merültek fel, ezért is kezdhetett bele új anyagok keresésébe. De elsősorban egy európai tervező, a finn Alvar Aalto hatása érte el hozzá, aki szintén a falemezzel elért kísérleteivel és bútoraival érte el sikereit még az 1930-as években. (Következő írásunk róla szól.) 

Egy olcsón előállítható bútorokra meghirdetett pályázatra készültek az újszerű, öntött üvegszálas széksorozat tervei, mely elsők között volt a tömeggyártásra szánt ülőbútorok között. A különböző széklábakkal variálható univerzális ülés ötlete egyedülálló volt a korban. 

És egy újabb filmes száll: 1956-ban alkotta meg Eames a híres pihenőszéket, a Lounge Chair-t, Billy Wilder filmrendező 50. születésnapjára. 
Bőr + furnérlemez = luxus, elegancia, kényelem. Csak ránézek, és tudom, hogy jól fogom magam érezni benne… nem igaz? 

1958-ben újabb korszakalkotó tervek születtek: a légies megjelenésű Alumínium Székcsoport. 

Építészként is számtalan munkájuk volt. 1949-re készült el az Eero Saarinennel tervezett két ház, a Case Study, amelyből az egyik Eames-ék otthona és egyben stúdiója lett. 

Egyik fő jellemzője bútorainak, hogy önállóan, egyedül a térben elhelyezve, körbejárva azokat, mindenhonnan esztétikai élményt adnak. Elsők között ismerte fel az Eames házaspár a modern építészeti tér hatásait és élményszerűségét, ehhez alakítva saját terveiket is. A házaspár fantasztikusan illet egymáshoz, kiválóan tudtak együtt gondolkodni, azonban egymás kiegészítői is voltak. Charles-t elsősorban a gyártási, technológiai kérdések foglalkoztatták a formatervezésben, Ray-t az esztétikai, formai, térbeli viszonyok érdekelték.

Az organikus bútortervezés úttörői voltak, hatásuk a mai formatervezőkre megkérdőjelezhetetlen. Elsők között bizonyították be a gyakorlatban is, hogyan lehet a modern design-t az életminőség javítására használni, sok emberhez, olcsón eljuttatni.

Egyik nagy rajongójuk, Rolf Fehlbaum, a Vitra cég elnöke volt az, aki által Európa kikerülhetetlenül megismerte őket. A Weil am Rhein-ban található, mára világhírűvé vált Vitra Design Múzeum létrehozásának fő oka annak idején az elnök által összegyűjtött Eames-bútorok elhelyezése volt.

Formatervezői munkásságuk mellett kiállítás tervezéssel, filmezéssel, fotózással is foglalkoztak, a multimédiás bemutatás felfedezői voltak.

photocollage by cinemanna