Mégis sikerült rövidfilmeket néznem. Az utolsó nap, utolsó két és fél blokkját. Nagyon izgatott vagyok, mert szerelmese vagyok a kisfilmeknek... Nagyjátékfilmet szeretni (és forgatni) olyan, mint amikor oda vagy egy pasiért, akivel minden klappol, megy a maga útján, és tudod, ez az élet rendje. De a kisfilm..! Az olyan, mikor egy olyan pasi akad az utadba, akit lehet, hogy ritkán látsz, és alig ismersz, és látszólag nem is illetek össze, de mikor mélyen egymás szemébe néztek, tudjátok, hogy összetartoztok. Szóval a rövidfilm: az az igazi szerelem.
Íme néhány szerelmes perc az életemből.
Elsöprő győzelmet egy animációs film aratott: kategóriájában mind a nemzetközi zsűri, mind a diákzsűri, mind az én fődíjamat a Chick (Csajszi) című 5 perces "örömforrás" kapta. (Mondhatjuk ez volt a felhozatal G-pontja.) A lengyelek döbbenetesek, évről évre egyszerűen zseniális animációkkal bombáznak minket! A Chick vígjátéki formában mesél nő és férfi szerelmi viszonyáról, minden van benne: randira készülődés a nő részéről (itt szétröhögöd magad garantáltan), italozás, kokettálás, előjáték, szex, és végül egy slusszpoén. Ember nem volt a fesztiválon, aki ne rajongott volna ezért az 5 percért..!
Rajongásom következő tárgya szintén animáció: Naiade a címe, francia, 12 perces és mese... Nagyon szép, és kicsit kegyetlen: van benne jó és rossz, ők megküzdenek egymással, de a jóban is van rossz, a rosszban is van jó. Egy szépséges vizitündérlány és két különös ikerfiú története. Nagyon összetett technikával megoldva, nem is tudom, annyi minden volt benne, báb animáció, meg nyilván digitális trükökk. Gyönyörűséges lápvidéket látunk, mesés-csodás teremtményekkel... Ilyen látványvilágon szeretném felnevelni a gyerekeimet...
Harmadik személyes kedvencem egy kísérleti film. Ez nagyon nehéz műfaj, nagyon tudjuk utálni, mert ebbe a kategóriába sorolják bele magukat a kamerával szórakozó, amatőr, béna, ötlettelen emberek. De most magtaláltam életem kísérleti filmjét. Francia-angol csapat készítette, 7 percben, Ten (Tíz) a címe. A félig fikciós elemekből, félig animációs-digitális elemekből összerakott filmnek még története is van, ezért végeredményben bizonytalan a műfaja. A nemzetközi zsűri végül kísérleti fődíjat adott neki, így én is idesorolom. Nos, egyrészt a látványvilága, a sokszor bizony nagyon naturális-brutális, ami megfogott, másrészt a története: egy fóbia leküzdéséről, egy pszichológusi kezelés fokozatos eredményeiről szól, arról, ha mélyen leásol a lelkedbe, hogy végül elrendezz dolgokat magadban, addig a poklok poklát kell megjárjad...
(folyt.köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése